Ez az audiofil hangfal teszt először a lengyel High Fidelity magazin 2013 08. havi számában jelent meg. Az eredeti, lengyel nyelvű változat itt elolvasható. A cikkben szereplő valamennyi kép a High Fidelity vagy a Revel tulajdona.
Az alábbi hifi teszt írója: Wojciech Pacula
CD-játszó: Ancient Audio Lektor Air V-edition
Phono előerősítő: RCM Audio Sensor Prelude IC
Hangszedők: Miyajima Laboratory Shilabe & Kansui
Előerősítő: Ayon Audio Polaris III Signature, Regenerator tápegységgel
Végerősítő: Soulution 710
Integrált erősítő/fejhallgató erősítő: Leben CS300 XS Custom
Hangfalak: Harbeth M40.1 Domestic + Acoustic Revive egyéni gyártású hangfal állvány
Fejhallgatók: Sennheiser HD 800, AKG K701, Beyerdynamic DT 990 Pro 600 Ohm Vintage, HifiMan HE6
Összekötő kábelek: CD/előfok: Acrolink Mexcel 7N-DA6300, előfok/végfok: Acrolink 8N-A2080III Evo
Hangfalkábel: Tara Labs Omega Onyx
Tápkábel (minden készülékben): Acrolink Mexcel 7N-PC9300
Tápszűrő: Acoustic Revive RTP-4eu Ultimate
Állvány: Base IV custom minden készülék alatt
Rezgéscsillapító: Finite Elemente Ceraball a CD-játszó alatt, Audio Revive RAF-48 platform a CD-játszó és az előerősítő alatt, Pro Audio Bono PAB SE platform a Leben CS300 XS alatt.
„Ez kinyilatkoztatás, egy igazi kinyilatkoztatás!” – Ezt szokta mondani egy barátom, akárhányszor valamilyen hang olyan mély benyomással hat rá, hogy aztán alig bír ülve maradni. Jelen esetben a „kinyilatkoztatás” valami meglepőt, ugyanakkor jellegzetest takar, ami hajlamos egyszerre elkápráztatni és megfélemlíteni minket. Ezt a szót ugyancsak használjuk olyasmi leírására, ami „megdöbbentően leleplez valamit, ami mindaddig ismeretlen, vagy beteljesületlen volt”. És mindkét leírás egyértelműen illik arra, amit az amerikai Revel cég hangfalai megidéznek.
Az 1990-es években alapított Revel Loudspeakers egyetlen céllal született – hogy kiegészítse a high-end óriás, Mark Levinson kínálatát. A cég irányítása két tehetséges tervező; Floyd Toole és Kevin Voecks kezébe került. Kezdésként elkészítették a Gem monitort, melynek megjelenését sikerült jól eltalálniuk. Az egyedi stílust Hollywood felismerte, és a dobozok Mark Levinson elektronika, valamint Rega lemezjátszó társaságában köszöntek vissza Nancy Meyer 2000-es ‘Mi kell a Nőnek’ c. filmjében. Ennek ellenére az amerikai piacot még nem sikerült megfogni, míg a Revel elindította következő, Ultima sorozatát, mely a Salon és Studio modelleket is tartalmazta. E borsosan árazott hangfalakat követte a lényegesen megfizethetőbb Concerta és Performa széria.
Egyébként az említett tervezők nem a semmiből kerültek elő. Mindketten tettek már le valamit az asztalra korábban is. Kettejük közül Voecks számított ismertebb személynek, ő korábban dolgozott a Mirage és Snell audiofil hangfal specialista cégeknél, melyektől számos magasan elismert hangsugárzó származik. Emellett számos alkalommal megbízták, hogy tervezőként részt vegyen különféle meghallgatásokon és méréseken. Nem meglepő, hogy remek párost alkottak Dr. Floyd Toole-lal, aki a (kategóriájában a világon legnagyobbnak számító), Kanadai Nemzetközi Kutatási Tanács tagja. Voecks és Tool úttörőként szerepeltek számos kutatási metódusban, melyeket ma a legtöbb hangfalgyártó alkalmaz.
A két tervezőt főleg a dupla vaktesztek foglalkoztatták, a hangfalak szórástartományán belül és kívülről is vizsgálva. Egy interjúja során Kevin Voecks elmagyarázta a különleges vakteszt folyamatát. A Sean Olive által fejlesztett eljárás során az összehasonlított hangsugárzókat mindig ugyanabba a pozícióba mozgatja egy számítógép által vezérelt futószalag. A hangfalakat elrejti a szem elől egy akusztikailag áttetsző takaró. A tesztet hét különlegesen képzett hallgató végezte, egy csillapított akusztikájú helyiségben. Voecks és Mark Glasier töltötték legtöbb idejüket ebben a szobában. Mára a Revel részét képezi a Harman International márkacsoportnak, olyan nevek mellett, mint a Mark Levinson, JBL, valamint az Infinity és az AKG.
A Performa3 audiofil hangfal termékcsaládot a 2012-es Las Vegas-i CES kiállításon mutatták be, és 2012 közepén bocsátották piacra. Az M105 és M106 monitorokból, valamint az F208 és F206 álló hangfalakból teljes házimozi hangrendszer is építhető. Az F206 mint kisebb állódoboz, valójában nem is annyira kicsi. Miután az Acoustic Revive RST-38H rezgéscsillapító lemezek a hangfal alá kerültek és az Acoustic Revive SPU 8 tüske alátéteket is a helyükre csúsztattam, a Revelek csaknem olyan magasak lettek, mint a masszív Harbeth M40.1-es álló hangfalaim. Ha összemérjük őket, mindkettejük magassugárzója és középhangszórója nagyjából egy szintben áll. Az F206 egy szépen megmunkált, négy hangszórós háromutas konstrukció egy karcsú, elülső reflexnyílásos, kerekített dobozban. A kabinet belseje (akusztikai szempontból hasznos) merevítő lemezeket tartalmaz, vastag falait pedig mutatós furnér borítja, egyébként magasfényű fekete és fehér színben is elérhető. Kevin Voecks állítása szerint a dobozt az egyik legjobb olasz cég tervezte, de nem árulta el a nevüket. Mindegyik hangszórót, azaz a 25 mm-es dóm magassugárzót, a 133 mm-es középhangszórót és a 165 mm-es mélyhangszórókat a Revel készítette el, teljes irányítás alatt tartva a projektet. Maguk a hangsugárzók Indonéziában készülnek.
A tesztidőszak alatt meghallgatott albumok: Black Sabbath, 13, Vertigo/Universal MusicLLC (Japan) UICN-1034/5, 2 x SHM-CD (2013); Daft Punk, Random Access Memories, Columbia Records/Sony Music Japan SICP-3817, CD (2013); Depeche Mode, Soothe My Soul, Columbia/ Sony Music/RiTonis, ProXLCDr/P.0006, SP CD-R (2013); Diorama, Child Of Entertainment, Accession Records, A 119, SP CD (2010); Frank Sinatra, Songs For Swingin’ Lovers!, Capitol/Mobile Fidelity, UDCD 538, Gold-CD (1956/1990).Grabek, 8, Polskie Radio PRCD 1372, CD; John Coltrane, Coltrane, Impulse!, 589 567-2, ‘Deluxe Kiadás’, 2 x CD (1962/2002); Jorgos Skolias & Bogdan Hołownia, …tales, 8Merch, NSA-V001, “Limited Edition, No. 0001/2000”, CD (2004/2012); Miles Davis, In A Silent Way, Columbia/Mobile Fidelity UDSACD-2088, “Special Limited Edition, No. 1311”, SACD/CD (1969/2012).
Én úgy hallgatom és értékelem az audio termékeket, hogy az egész teszt alatt összehasonlítom őket a saját komponenseimmel, a hangfalakkal, kábelekkel és kiegészítőkkel, amiket a referencia rendszerem tartalmaz. Minél jobb a referenciám, annál inkább bizonyos lehetek a hangzásbeli eltéréseket illetően, és az újonnan beillesztett komponens képességeit pontosabban meg tudom határozni. Az alapvető feltevésem, hogy egy referencia rendszer lineárisan szól és semlegességével a lehető legkevésbé változtatja meg a hangzást.
Van egy másik feltevésem is, ami ugyanennyire fontos – hogy a hallgató szeresse a saját referencia rendszerének hangját. Ettől némiképp átértékelődik az első feltételezés, és a tesztelési metódus szubjektívvé válik. Végeredményben mindannyian mást szeretünk. Erről már számos újságíróval beszélgettem, és mindegyikük egyetértett velem. Az igazi trükk nem abban rejlik, hogy felismerjük a különbséget a tesztelt és a referencia termék között, hanem hogy összemérjük a személyes ízlésünket az objektív tényekkel. Ehhez még hozzáadódik az elmúlt évek alatt, ugyanilyen körülmények között kipróbált, több száz vagy éppen több ezer termékkel felgyülemlett tapasztalat is. Egyszerűen elkerülhetetlen, hogy az első benyomást szinte mindig a személyes preferenciáink határozzák meg.
Ezért olyan fontos az, amit a hangfalak közvetlen kicserélése után meghallunk. Nekem kétszer olyan fontos, hogy napi szinten újrakalibráljam hallásomat a referencia rendszerhez. A tesztelés elkezdését előzően meghallgatok néhány előre kiválasztott számot a komplett referencia rendszeremen, és csak ezután kezdem el az A/B összehasonlítást, külön-külön mindegyik felvétellel. Miután a bivalyerős, 300 mm-es mélyhangszóróval felszerelt Harbeth referenciáról átváltottam a karcsú Revelekre, nem számítottam arra, hogy utóbbi megőrzi ugyanazt az árnyaltságot és drámaiságot. Végül is felfogtam a különbségeket, de az egész teszt alatt erősen belém ivódott az a pillanat, amikor a Black Sabbath utolsó, 13. albumának „God Is Dead?” c. száma szólt.
Főleg a hangok árnyaltsága és lélegzetvétele ragadta meg a figyelmem. Az intróból belépő lassú, halk gitárt és dobokat követően valóságos hangzuhatag tárult elém, mindenféle bátortalanság vagy fojtogatottság nélkül. Egyértelmű, hogy a Revel hangja az elejétől kezdve tiszta és választékos maradt. A hangszerek elhelyezkedése a hangszínpadon belül nagyon hasonlított a Harbeth hangsugárzókhoz, ugyanakkor a Revel kétségbevonhatatlanul dominánsabban összpontosított a hallgatóhoz közelebb eső sávra, mint a hátsó részletekre. A színpad hátsó része meglehetősen messzire került. A sztereó kép egy pillanatra sem tört meg, ugyanakkor a mélyebb árnyalatok is felém húzódtak. Ez rossz esetekben hajlamos odáig vezetni, hogyha hirtelen érkezik sok különböző hang, akkor egyetlen pépes masszává olvadjon a tér. Ha ehhez még hozzáadjuk a választékos részleteket, a hang könnyen elhúzhat a magasak felé, csaknem agresszívvá válhat.
Éppen ezért sok hangfalpár csak az első néhány számig maradt itt, mielőtt becsomagoltam és visszaküldtem volna őket. A Revel mindegyik zenén átment, a légies színvilágot tisztasággal és megfogott részletekkel kombinálta, miközben a tónusok egyensúlyát is óvatosan megőrizte. Tehát a szoba betöltéséhez szükséges hangerő nem különbözött számottevően a Harbeth hangfalakétól, csak úgy, mint a tónusok elosztása. Számomra ez összességében jót jelentett.
Hogy az imént leírtakat megerősítsem, néhány energikusabb számot is meg kellett hallgatnom, amelyek erősebb ritmusra épülnek. Éppen ezért néhány énekkel megspékelt, dinamikus felvételbe is belefüleltem (pl.: Diorama – Child of Entertainment, Depech Mode – Soothe). Ezekkel a Revel kivétel nélkül finoman bánt, és a hangszórói tökéletes egységbe álltak össze. Különösen az énekhangok nyűgöztek le – hatalmas, tagolt és pontosan pozícionált módon, pontosan a virtuális középpontból. Megadták nekem a szükséges jelenlétérzetet, talán nem olyan ellenállhatatlan módon, mint a Harbeth-ek, mindazonáltal szépen szerepeltek.
Ez nem éppen gyakori jelenség. A középtartomány felbontásában, brit referenciáim kiválóak. Amiket otthon hallottam, azok közül még egy hangfalnak sem sikerült ugyanolyat produkálni. Ezúttal az amerikaiaknak sikerült nagyon közel férkőzniük, ami az árkülönbséget figyelembe véve különösen figyelemreméltó.
Keményebb hajtással a Revel továbbra is helytállt. Részletező-képessége nagyon jó volt, különösen a középfrekvenciák alsó részében. A lábdob, az elektronikusan generált hangok vagy a dupla basszusok lenyűgöző sebességgel támadtak fel, stabil, kitartott zengéssel. Mindegy, hogy hány hangszer szólt vagy milyen magasra tekertem a hangerőt, a Revel előadása sose hajlott át kaotikus kakofóniába. A tisztaság, pontosság és irányítottság minden körülmények közt megmaradt.
Míg ezek a hangfalak rengeteg információt közel hoznak a hallgatóhoz, a vokál felsőbb regiszterei, az elektromos gitár és a trombita elég erőteljesen szólnak rajtuk. A hangfal nem veszti el az irányítást, de a hallgatói távolságra komoly figyelmet kell szentelnünk. Legyünk legalább 2,5 méterre a dobozoktól, de a legjobb, ha minimum 3 méterre ülünk tőlük. Egyedül így fogjuk egységesnek érezni a hangszórók munkáját. Megfelelő elhelyezéssel nehéz lesz beazonosítani a keresztváltási pontokat.
A mély basszusokkal még kicsi szobában sem lesz gond. Kapunk belőle rendesen, a skála remekül reprodukálódik, annak ellenére, hogy az első oktáv kicsit gyengébbnek tűnik. Az amerikai doboz nem mutatott olyan testes és tágas színpadot, mint a briteké. Másrészről viszont a nemrég tesztelt Tannoy Definition DC10 – egy sokkal nagyobb és drágább modell, mint az F206 – nem adott se mélyebb, se nagyobb hangot. A PMC OB1i erőteljesebb és pontosabb basszusokat adott, de egyértelműen kiemelte ezt a regisztert. Egyikük se tudott kellő levegősséget és pontosságot adni a közepeknek, és ettől számít lenyűgözőnek az F206 hifi hangfal.
Konklúzió
A Revel megmarad a Harman International, a világ egyik legnagyobb hifi gyártójának részeként. A széleskörű kutatásokhoz közvetlen hozzáférésük van, és a fejlesztésre komoly összegeket költenek. Az is számít, hogy a legjobb, munkájukat élvező és számos eredményt elért mérnökök állnak a háttérben. Mindezt bizonyítja a Performa3 F206 audiofil hangfal, amely gyönyörűen néz ki és a hangja olyan jellemvonásokkal bír, amik számos vetélytársánál előrébb hozzák.
A Revel F206 audiofil hangfal erőteljes, könnyen emészthető stílusban szól. Méretéhez képest az alsó frekvenciás kiterjesztése nagyon jó, és magas hangnyomáson is magabiztos. Egyedül a felső középfrekvenciákat kell szemmel tartanunk, melyek kedvezőtlen körülmények között hajlamosak rakoncátlanul viselkedni. Ilyen körülményeknek számítanak a rossz akusztikájú helyiségek, melyekben túl sok a kemény, sík felület. Ha megfelelő elektronikával párosítjuk a Revel F206-ost, a tónusokra, dinamikára és élénkségre rossz szavunk nem lehet. A legjobb, ha legalább 3 m-re helyezzük el őket, enyhén befelé fordítva.
Máskülönben a Revel F206 hifi hangfal könnyen telepíthető. Mindig nagyjából ugyanazt a hangzást fogja nyújtani. Nem igényel a saját szintjénél drágább elektronikát, emellett a külsejébe lehetetlen belekötni. Igaz, a doboz formavilága halványan utal más gyártók ízlésére, de az összkép nagyon jó benyomást kelt. A külső burkolat valódi, fényes lakkozással díszített furnér. A 25 mm-es falvastagságú kabinet hajlított, laminált rétegekből épül fel, a csillapító merevítésekkel teljesen elkülönítették a középhangszóró kamráját. A 25 mm-es magassugárzót egy konkáv, akusztikus hullámvezetőbe ültették. Ez a konstrukció nem az érzékenységet, hanem a 133 mm-es középhangszóróval való, jobb együttműködést szolgálja.
Forrás: www.6moons.com
Specifikáció a gyártó közleménye alapján:
Alacsony frekvenciás kiterjedés: -10 dB/30 Hz, -6 dB/36 Hz, -3 dB/42 Hz
Ajánlott erősítő teljesítmény: 50-200 W
Érzékenység (2,83 V/1 m): 88 dB
Névleges impedancia: 8 Ohm
Keresztváltási frekvenciák: 275 Hz, 2150 Hz
Méretek: 1051 x 249 x 347 mm
Tömeg (darabonként): 26 kg
Megjegyzés: aki fehér hangfal iránt érdeklődik, annak nem árt tudni, hogy az F208 nem csak dió és lakk fekete, hanem lakkozott fehér színben is megvásárolható.