Az angol Hi-Fi plus magazin hasábjain részletes cikket publikáltak, melyben felfedik a Mark Levinson No. 585 integrált sztereó erősítő minden titkát és előnyét. A komplett teszt magyarra fordított verzióját most Önök is elolvashatják!
Mi is lehetne közönségesebb, mint a magasan árazott, nehézsúlyú integrált sztereó erősítők? Tömzsi, ólomnehéz high end elektronikák, DAC-kal egybeépítve. Vitatkozhatnánk azon, hogy ki volt az első, aki a képességei teljes felvonultatásával kezdett integrált erősítőt kínálni úgy, hogy a konkrét márkán belül felhalmozott technikai fejlettséget összegyúrja, egyúttal az árat is lecsökkentse. Ha nagyon csillagászati magaslatokból akarjátok megközelíteni a témát akkor szóba kerülhetnek olyan márkák, mint a Lentek, de számomra, az első cég, akik ténylegesen meg tudták valósítani a koncepciót, a Mark Levinson volt a No. 383 erősítővel. Nem ez volt az első a piacon, de először sikerült egyetlen termékben megtestesíteni a zászlóshajó típusok kiváló ergonómiáját és anyagminőségét, a zeneiség nagyobb szintű átültetésével együtt. Mindezt megerősíti az a mindenki által elfogadott tény, hogy a No. 383 ma is ugyanúgy megállja a helyét. Azt mondják, a történelem megismétli önmagát és ebben az esetben, kimondottan igazuk van. A Mark Levinson éppen olyan messze állt az integrált partitól, mint amilyen lassúsággal elérkezett a digitális integrált piachoz is, de végső soron, azt is elérték. Természetesen a terminológia – digitális integrált – rengeteg technológiai intézkedést megkövetel, és a 383 debütálása óta nyomon kísérhettük a D-osztályú erősítés folyamatos, egyre csak felfele ívelő népszerűségét, nem csoda, hiszen azonnal elérhető, hatalmas erőtartalékokat nyújt elenyésző helyigény mellett.
Mostanra leszűrhettétek, hogy közel sem vagyok lenyűgözve a “digitális integráltak” többségétől, beleértve a láthatóan mindenütt jelenlévő Class D, hibrid D-osztályú, ál-D-osztályú, és minden féle okos, nem egészen D-osztályú topológiákat. A Devialet mint archetipikus példa, egy olyan termék, amely az egész koncepció valamennyi előnyét és hátrányát összefoglalja – kompakt méretit stílusos megjelenését, multiroom képességeit, rengeteg bemenetét, és serpenyő-laposságú dinamikáját beleértve. A 10,500£-os Mark Levinson No. 585 integrált sztereó erősítő egyszerre képvisel kontrasztot és közvetlen választ az olyan termékekre, mint a Devialet. Hagyományosam masszív, valós hardvert magába foglaló készülékház szétválasztott AB végerősítőkkel, melyek vidáman kiküldenek 8 ohmon 200 W töltést (az előd teljesítményének kétszeresét). Emellett a 33 kilós önsúly már távolról is lesokkolja a D-osztály rajongóit. Ez az erősítő azt mutatja és érezteti, hogy nem tréfál és ugyancsak komolyan helytáll csatlakozási lehetőségek, valamint (ahogy olvashatják mindjárt) hangzás terén. A szimmetrikus XLR és 3 db RCA bemeneten kívül összesen hat digitális bemenetet (aszinkron USB, két optikai, két koaxiális és hála Istennek, egy AES/EBU) tartalmaz. Mindegyik kimenet neve és jelszintje szabadon állítható. Bármelyik analóg bemenet külön konfigurálható házimozi processzorral való összekötéshez, miközben te állíthatod be a PCM szűrő karakterisztikáját valamennyi digitális aljzathoz, épp úgy, mint a Harman saját szabadalmú Clari-Fi áramkörét, melyet kimondottan arra terveztek, hogy visszaállítsa a tömörített fájlok (pl. MP2) dinamikatartományát. Emellett egy csokor kimenet (az RCA csatlakozók) tetszőlegesen beállítható fix és állítható jelszintűre, vagy éppen PRE-OUT üzemmódba (ilyenkor kikapcsol a végfok). Végül felül áteresztő szűrés is lehetséges a hangfal kimeneteken, ha mélyládát illesztenél a rendszerbe.
Az igazi bónusz nem a szolgáltatások tárháza, hanem az a könnyedség, amivel hozzájuk férhetsz. Mikor az ezredforduló környékén először megjelent a 383, magába foglalta a Mark Levinson Reference termékek élvonalbeli felhasználói menürendszerét. A lenyűgözően intuitív és talán túlságosan is lényegre törő felületet is elviselt még némi fejlesztést. Egy olyan világban, amelyben a hifi rendszerek inkább számítógépekre hasonlítanak, a végeláthatatlan és bonyolult menürendszerek és szoftveres hibák után el tudjátok képzelni, hogy mennyire megkönnyebbültem, látva a 383 logikájára alapozott, őrülten egyszerű felhasználói felületet. A beállításokat akkora kijelző jeleníti meg, ami a szoba végéből is könnyen olvasható, ugyanakkor dimmelhető vagy tíz másodperces készenlét után kikapcsolható – nekem lényegében ez a tökéletes interfész. Még azt is meghatározhatod, hogy a bemenet milyen gyorsan reagáljon a hangerő állításkor…
A hátoldal ugyancsak letisztult, szellősen kiosztott és érthetően feliratozott csatlakozókkal. Az aljzatokat világos, ezüst színű panelba ágyazták, amelyen eleve olvashatóbbak a betűk, és még fejjel lefelé is elhelyeztek feliratokat, hogy a készülékállvány mögé hajolva is lássuk őket. Előnyös változásként említhető, hogy a Harman “pillangó” hangfalkábel termináljait átalakították, így alkalmasak vastagabb saruk fogadására is, középső porvédő sapkájuk pedig kihúzható, ha banándugót szeretnénk használni. Egyedüli visszalépésként a távvezérlőt mondhatnám, mely a korábbi “szappantartó” dizájn helyett jóval hagyományosabb, négyszögletű típus lett, jóllehet, ez csak személyes véleményem. Mégis, leszámítva univerzalitását, az 585-öt a letisztultság járja át. Önmagában nem kínál streaming vagy hálózati csatlakozás lehetőséget, túl az USB bemeneten (viszont állítólag be fog kerülni opcionális extraként, egy phono modullal egyetemben). Az egyenként konfigurálható bemenetek személyre szabása egyszeri folyamat, amit utána el is felejthetünk ahelyett, hogy folyton a menüben bolyonganánk.
Ez így van rendjén, mivel ha már egyszer elkezdesz rajta zenét hallgatni, onnan kezdve egyre kevésbé fognak érdekelni a No. 585 beállításai. Épp úgy, mint az előtt a 383, az 585 is eredendően magával ragad olyannyira, hogy pillanatokon belül elfeledkezel a funkciókról és elveszel a zenében.
A hangja elképesztően testes, szilárd és térbeli, jelenlétérzettel, alakokkal, színekkel és dinamikával, és ezek által lélegezni képes. Kimerítő összehasonlító tesztek után átállítottam a digitális szűrőt “Minimum Phase” pozícióra (épp úgy, ahogy a Mark Levinson javasolta, amennyiben főleg akusztikus zenéket hallgatok). A vizsgálatok nem voltak hiábavalók, főleg, amikor őszintén meglepett az 585 beépített DA konvertere. Óvatosan figyeltem a különbségeket a digitális és az analóg RCA bemenetek között (le kellett venni a jelszinteket, hogy minden forrásról ugyanolyan erősségű jelet kapjak) és egyértelmű különbségekre lettem figyelmes. Az Audio Research Reference CD9 CD-lejátszó kimeneteiről tesztelve nem lazsált a DAC, amikor digitális jelfeldolgozásra került sor. Nem volt meglepő, hogy a szimmetrikus vonalszintű bemenetről a teljesen diszkrét felépítésű 585 észrevehetően tisztább, dinamikusabb, és zeneileg kifejezőbb hangot nyújtott, mint RCA aljzatról. Ami viszont TÉNYLEG meglepett, hogy mennyivel jobb volt az AES/EBU bemenet, az analóg RCA-hoz viszonyítva. Tisztább, áttetszőbb, még inkább térbeli és kifejező, több életerőt és motiváltságot hozott a felvételbe, oda ahova kellett, más részeket szükség esetén tekintélyes nyugalommal ruházott fel, ezzel kiszélesítve a ritmikus rugalmasságot és kifejezésmódot. Ilyen kéne, hogy legyen a high end zenei élmény; hogy a rendszer visszahúzódjon a háttérbe, az előadók pedig kilépjenek a színpad közepére.
Csak egy bolond becsüli alá egy integrált erősítő és egy DAC egyetlen dobozba összeépítésének nehézségeit, a sikeres példákat egyetlen kézzel meg tudnám számolni. Noha meg tudnék nevezni néhányat a high end törekvésű gyártók közül, de az ő esetükben a beépített DAC leginkább hézagpótlóként került az eszközbe addig, míg nem találunk valami jobbat. Egy belső konverter nagyon ritkán produkál még egy feleakkora értéket képviselő CD-lejátszó analóg kimenetével is összemérhető teljesítményt, ezért nagyobb a különálló komponensek létjogosultsága. És ez így van rendjén, hiszen a beépített megoldásokkal ki kell centizni az árcédulát, és ennek érdekében a teljesítményből kell visszafogni. Egészen mostanáig: A Mark Levinson mindig is remek hangú, és ami fontosabb, kimagaslóan zenei DAC-okat készített, és az 585-ban lévő típus sem kivétel. Ez menten dalra fakad! Nem kell hozzá magyarázat vagy bocsánatkérés, semmi hozzáfűznivaló, ha az ár/érték arányt nézzük. Ez a szerkezet egyszerűen nagyszerű, alapvető zenei minőséggel, ami egyből a szívéből szól és tökéletesen az erejéhez illeszkedően átjárja az 585-öt. Az ESS Sabre chip-re alapozott áramkörön a Mark Levinson végrehajtotta a tápcsatornákra, és egyéb mérnöki részletekre irányuló, maximalista odafigyelését. Képes egészen 192 kHz/32 bites mintavételezésig fogadni adatfolyamokat, és talán nem ez a jelenleg elérhető legkimagaslóbb adat a manapság zajló digitális számháborúban, de ha el tudsz vonatkoztatni a számokról és egyszerűen csak meghallgatod, rájöhetsz, hogy még egy Red Book CD is mennyire meggyőzően tud szólni, amikor egy igazán jó dekóder dolgozza fel. És nehogy azt hidd, hogy az akusztikus zene átalakul “meleg” vagy “gyapjas” jellegűvé, csak próbálj ki egy kis Deadmau5-t, miközben a DAC szűrőt “Fast” értékre állítod. Az 585 200 wattja talán nem olyan izmos, mint egy hasonló teljesítményű, hatszor vagy többször drágább monoblokk végerősítőé, de ettől még pontosan ugyanazzal a támadóerővel, súllyal és rögtönzött dinamikával képes fellépni, ami az ütemeket a “táncos” helyett inkább “addiktív” jellegűvé teszi. Ahogyan a digitális bemenetekért nem kell sajnálkoznod, úgy a hangfal meghajtási képességéért sem kell. A No. 585 egységes, ugyanakkor magával ragadó ízét hiánytalanul éreztette Berglund ‘Karelia’ (Warner Music) lemezén, különösen a nyitány részben. A darab szinte skizofrén módon kombinálja a tekintélyes ütemet és a mögöttes feszültséget, fokozatosan felépülve olyan intenzív crescendóval, amihez foghatót Sibelius azután sem írt. Ha ezt a felvételt realisztikus hangerőn kezded hallgatni, akkor folyton azon kapod majd magad, hogy apránként lejjebb akarod léptetni a jelszintet. Ezúttal úgy határoztam, hogy hagyom érvényesülni a No. 585-öt – a biztonság kedvéért közel tartottam magamhoz a távirányítót – de nem kellett aggódnom. Talán ez a Mark Levinson junior erősítője, de a szuszt is kipréselte a Focal Sopra No.1 hangfalakból anélkül, hogy erőlködés, torlódás vagy torzulás bármilyen nyomait tapasztaltam volna: egyre hangosabb és hangosabb lett, és meg sem állt a tetőpontig. Ez elég lenyűgöző több értelemben is, de nem csak a tiszta hangerő, hanem a kegyes bánásmód miatt is. Az energia, életteliség, aláfestés, és az elszántság amivel felvilágosítja hallgatóját az 585, képes egy Vivaldi Cello Sonata-t vagy meghitt női vokált felskálázni olyan felvételek szintjére, ahogy csak nagyon kevés rendszer tudná. A Mark Levinson svájci bicskaként definiálja az 585-öt, és ugyan értem, hogy mire céloztak, szerintem az eladáshoz ez nem kifejező. A klasszikus “minden az egyben” eszköz lehetővé teszi, hogy letudjál mindent egyszerre, és nagyjából ennyi. Az 585 elvégez szinte mindent, és tényleg az “egyszerűbben jobb” ígéretet kézbesíti az integrált megoldásokba. Ez a szíve és lelke egy hitelesen nagy, hitelesen high end hangrendszernek: csak adj hozzá hangfalakat és forráseszközöket, végül olyan rendszer kerül eléd, ami nem vetélytársait, hanem sok nála komolyabb, komplexebb és ambiciózusabb, jóval drágább konfigurációt is kenterbe ver.
Talán nem fordítottam elég időt, hogy elmagyarázzam, nem csak azt, hogy mennyire sokrétű az 585, hanem hogy mennyire magával ragadó és zeneileg kielégítő is egyben. Teljesség, összefüggőség és eredetiség érzékelhető a közlésmódjában, amitől a zenei élmény elkülönül a rendszertől és arra bátorít, hogy még jobban hallgasd. Elegáns, rugalmas, és teljességgel rendíthetetlen elektronika, mely lehetővé teszi, hogy élvezd amire képes, anélkül, hogy aggódj (vagy egyáltalán felfogd), miként tudná éghez vinni a rá szabott feladatot. A Mark Levinson ismét lefektette a high end integrált kategória mércéjét. A 383 nyomán halad tovább, de a No. 585 nagyobb, jobb, és univerzálisabb. Ez a visszautasíthatatlan ajánlat, a hiteles megoldás egy olyan világban, melyben sokat ígérnek, mégis ritkán tartják be. Ami azt illeti, a “hiteles” egész jól összefoglalja, hogy mennyire kiválóan komplett és kivitelezett termék ez: egy olyan megoldás, ami tényleg képes kézbesíteni egy zenei ígéretet, amely után sokunk már annyi pénzt és időt áldozott. Ha választhatnék egy erősítőt, amivel jóban-rosszban együtt maradnék? Itt és most, ez az 585!
Forrás: Hi-Fi Plus Magazin. Az eredeti cikket írta: Roy Gregory