Három új Summit szériás hangsugárzójával a JBL folytatja himalájai túráját. A Makalu és Pumori álló hangfalak, valamint a jelenleg tesztelt, állványos Ama a már meglévő „Project” Everest DD67000 (HFN 2014. augusztusi kiadás) és a K2 S9900 (HFN 2010. augusztusi kiadás) zászlóshajókhoz csatlakoznak abban, hogy a világ legmagasabb csúcsairól kapták a nevüket. Ahogy az említett két modell, úgy ezek is olyan árcédulával érkeznek, amelyhez nem árt a magashegyi mámor tűrése – még ha a Summit Ama a maga 7,35 millió forintos (pár) árával viszonylag megfizethetőnek is mondható a kb. 40 milliós Everest-hez képest.
Amivel tehát jelenleg dolgunk van, az valószínűleg annak az eredménye, hogy a JBL és anyavállalata, a HARMAN Luxury Audio csoport felismerte: tátong egy bizonyos szakadék két meglévő csúcsmodelljük, valamint a pénztárcával kíméletesebb Studio Monitor (HFN 2022. jan.), Classic (HFN 2019. máj.) és HDI szériák között. Emellett a méret is lényeges szempont. Az Everest a 2 db 380 mm-es mélysugárzójával közel 1 méter széles, a K2 pedig egy 56 cm széles, majdnem 83 kg-ot nyomó álló hangfal. Hiányzott tehát a kínálatból egy olyan állványos konstrukció, amely méltó a zászlóshajó státuszra. Itt jön a képbe a Summit Ama.
HANGSZÓRÓ TUDOMÁNY
Rendben, ez a hangfal sem mondható éppenséggel kompaktnak. 476 x 308 x 336 mm-es (magas x széles x mély) méretei valódi tekintélyt kölcsönöznek neki a szobában, és a hozzá tartozó állványok is inkább robusztus, semmint légies esztétikát képviselnek. Ugyanakkor a helyükre kerülve elegánsan mutatnak, legyen szó az itt látható, „Summit gold” (arany) díszítésekkel ellátott ébenfa furnérról, vagy az alternatívaként választható magasfényű feketéről („Summit platinum” szegéllyel).
A Pumori és az Ama hangsugárzók ugyanazt a mélyközép- és magasfrekvenciás hangszórópárt használják, ám a Pumori kiegészül egy 250 mm-es mélysugárzóval, így az Ama marad a sorozat egyetlen kétutas modellje. Mindkét hangszóró friss tervezés, habár a mögöttük lévő tölcséres kompressziós hangszóró technológiája ismerős lesz a JBL rajongóknak. A mély/közép sugárzóval kezdve, ez egy 200 mm-es „Hibrid Szén-Cellulóz Kompozit membránt” (más néven „HC4”) használ, ahol a külső rétegek a szénszálat ötvözik a JBL hagyományos papírpép-rostjával, egy zárt cellás habmagot közrefogva. A cél olyan kónusz létrehozása volt, amely rendelkezik a szükséges merevséggel és mozgástartománnyal ahhoz, hogy a nagy teljesítményt alacsony torzítással párosítsa.
Ami a mély/középsugárzót illeti: nagyméretű, 60 mm-es lengőtekerccsel, ferritmágnessel és kettős, fordított pille-felfüggesztéssel rendelkezik. A hangszórót pedig alumínium öntvény kosár rögzíti a kabinethez. Eközben a Summit széria új, D2815K kompressziós magassugárzója két 38 mm-es Teonex (polietilén-naftalát gyanta) dómot és kettős mágnest integrál. Ez egy HDI (High-Definition Imaging) tölcsér mögé van szerelve, amely Sonoglass-ból (egy üvegszál alapú anyagból) készült, és úgy formálták, hogy optimalizálja mind a vízszintes, mind a függőleges szórást. A tölcséres kialakítás javítja a hatásfokot, ami általában magasabb érzékenységben mutatkozik meg, így a JBL által megadott, mindössze 84 dB-es adat egyszerűen a 200 mm-es mélyközép sugárzó képességeit tükrözi. Adjuk ehhez hozzá az alacsony impedanciát (lásd PM laborjelentését lentebb), és máris egyértelmű, hogy a Summit Amát robusztus erősítővel érdemes párosítani. A mély/közép sugárzót egy félhenger alakú perem fogja közre, a hangolásáról pedig egy nagyméretű, hátrafelé néző reflexnyílás gondoskodik, amellyel a gyártó ígérete szerint a mélyhang-kiterjesztés eléri a 34 Hz-et (-6 dB).
A magasfrekvenciás átadás 1,6 kHz-nél történik, ami viszonylag alacsony érték, de a D2815K kompressziós sugárzó kiterjesztett sávja ezt lehetővé teszi (a Pumori és Makalu modelleknél a keresztváltási frekvencia még ennél is alacsonyabb). A keresztváltó egy harmadrendű, alacsony ESR-értékű kivitel, amely több kisebb kondenzátort alkalmaz. A mély és magas szekciókat különválasztották, így a Summit Ama kettős kábelezésre vagy kettős erősítésre (bi-wire/bi-amp) ugyancsak alkalmas a két pár ródiumbevonatú, szénszálas burkolatú csatlakozón keresztül.
Talán rossz hír a finomhangolás megszállottjainak, de valószínűleg kevésbé fontos a többségnek, hogy a JBL már nem kínál lehetőséget a magas- (HF), a jelenlét- (presence) vagy a mélyfrekvenciás (LF) szintek manuális szabályozására, mint az Everest és K2 hangsugárzók esetében. A teljesítmény módosítása így a pozícionáláson múlik. A mellékelt kézikönyv erről kevés információt nyújt, de a végeredménynek olyannak kell lennie, hogy a hangsugárzókat befelé forgatva (toe-in) azok tengelye kicsivel a hallgatói pozíció mögött keresztezze egymást. Vagy egy JBL mérnök szavaival élve, amikor a preferált elhelyezésről kérdeztük: „Úgy találtuk, hogy a sztereó középpont mérete, valamint a teljes színpad magassága, szélessége és mélysége közötti legjobb egyensúly akkor érhető el, ha a hangsugárzókat egy olyan pontra irányítjuk, amely nagyjából 2,6 méterrel a hallgató feje mögött található.”
Más alternatív tüskéket nem mellékelnek, mivel a talp alsó izolációs rétege állítólag egyszerre kínál tapadást a sima felületeken való elmozdulás ellen, és stabil megállást a szőnyegeken. Ami a dobozokat illeti, merevített, rétegelt és ívelt falú konstrukciójuk hozzájárul nagyjából 26 kg-os tömegükhöz.
MAGASSÁGI MÁMOR
A tölcséres hangsugárzók talán soha nem fogják lerázni magukról „színes” hírnevüket, függetlenül attól, milyen messze kerültünk már attól az időszaktól, amikor még szó szerint arra használták őket, hogy a mozipárbeszédeket egészen a nézőtér legutolsó soráig elkiabálják. Ennek ellenére a JBL Summit Ama teljesítménye sokat segíthet az ilyen előítéletek eloszlatásában, mivel ezek ízig-vérig zenei hangzású hangsugárzók. A mélytartomány egyik fő erősségük: mély és gyors, ugyanakkor briliánsan kontrollált, így nem nyomja el a kiemelkedő felbontást és jelenlétérzetet nyújtó középtartományt. A hangfal hatalmas, szobát betöltő színpadképet kínál, ami kéz a kézben jár azon képességével, hogy a legkisebb megerőltetés nélkül szólal meg nagy hangerőn is. A frekvenciasáv legtetejéről talán hiányzik egy kevés „szikrázás”, de ez egyáltalán nem csorbítja a hangsugárzó élvezhetőségét.
DINAMIKUS SZEÁNSZ
A dolgok általános állása szerint egyetlen 200 mm-es mélysugárzó használata nem azt sugallja, hogy a hangfal különösebben elkápráztató lesz a mélytartományban. De épp ellenkezőleg: a basszuskezelés nem kevesebb, mint pazar, legyen szó a mélyfrekvenciás súly finom áramlásáról vagy a lábdobok kőkemény ütéséről. Fink -Trouble’s What You’re In c. élő felvételén [Wheels Turn Beneath My Feet; Ninja Tune ZEN 189] az ütős hangszerek profitáltak a mély, lágy rezonanciából, ami segített megerősíteni azt a benyomást, mintha az előadó és a zenekar egy hatalmas akusztikájú térben játszana. Másfelől az AC/DC – Thunderstruck c. száma [The Razors Edge, Columbia; 96kHz/24-bit] egy olyan stúdiófelvétel, amelynek célja, hogy „nagyot” szóljon; itt ismét segített a Summit Ama bőséges, de kontrollált mélytartománya – kezdetben a bevezető dübörgő dobjaival, majd a száguldó basszusgitár játékkal. Amint a dal igazán beindult, szinte lüktetett és száguldott a JBL hangfalain keresztül, olyan energiával, amely az 1991-es Monsters Of Rock fesztivál legendás élő előadását idézte.
A KISUJJÁBÓL RÁZZA KI
A szokásos Constellation Revelation 2 erősítőinkkel [HFN 2025. jan.] hajtva a Summit Ama mélyei mintha a HFN meghallgató szobájának [HFN Yearbook 2025] minden zugába beszivárogtak volna. Francine Thirteen vészjósló Black Maria c. száma [Psalm Of Tiamat; FPE Records] lüktetett az alsó oktáv effektjeitől, amelyek mindenféle nyilvánvaló dobozszínezettől mentesen szólaltak meg, és hozzájárultak ahhoz a hatalmas hangképhez, amelyet ezek a hangsugárzók képesek létrehozni.
Úgy tűnik, a mélysugárzó sem erőlteti meg magát: szinte alig mozdul, miközben a London Grammar – Hey Now” [If You Wait (Deluxe Ed.); Ministry Of Sound] című számának legmélyebb hangjait szólaltatja meg. Lehet, hogy a tölcséres hangsugárzókra jellemző érzékenységbéli előnyök itt nem mutatkoznak meg, de a kompressziós sugárzó így is érezteti a jelenlétét. A magasátvitelét nem nevezném selymesnek, de miközben az össztónus nem kifejezetten fényes, nem is különösebben meleg. Megvan benne ugyanaz a közvetlenség, amit a korábbi JBL tölcséres konstrukcióknál már hallottam – ami azt jelenti, hogy ezek nem azok a fajta hangfalak, amelyek mellett egy téli estén bólogatva elaludna az ember a kandalló tüze előtt.
NAGY-LONDON
Mindezzel együtt, miután hallottam, ahogy a Sinfonia of London zenekar John Wilson vezényletével szinte átgázol William Walton Scapino nyitányán [Chandos CHSA 5328; 96kHz/24-bit], nehéz elképzelni, hogy ez másként is szólhatna. Az ütősök szinte berobbantak, a rézfúvósok hangja villámcsapásként érkezett, és az egész mű vibrált az energiától. A JBL Ama semmit nem helyez Ön és a zene közé. Ez az élénk és tiszta előadásmód éppoly vonzónak bizonyult Antonio Forcione mérföldkőnek számító Meet Me In London albumának [Naim Label NaimCD021] lassú, finom Caruso c. számában is. Sabina Sciubba énekhangja ott lebegett a levegőben, miközben a precízen megrajzolt nylonhúros akusztikus gitár és az elektromos basszus időnként sorra kerülő, feszes ugrásai táncoltak mögötte. Ez az egyik legintimebb felvétel Forcione 1998-as albumán, és talán lesznek olyanok, akik nem rajonganak majd azért, ahogyan a Summit Ama szinte a valósnál is nagyobbra festi azt. Ez azonban elválaszthatatlan része a JBL széles sugárzási karakterisztikájú tervezésének – minden „nagynak” hangzik, nemcsak a színpadkép szélessége és mélysége, hanem a magassága tekintetében is. Még egy olyan egyszerű pop/rock dal is, mint Bonnie Raitt – Have A Heart c. száma [Nick Of Time; Capitol Records CDEST 2095], tekintélyesebb méreteket öltött a Summit Amán keresztül: a szintetizátorhangok szélesen csengtek le, Raitt és a háttérénekesek pedig szinte kórusszerű méretben jelentek meg.
VÍZI MUZSIKA
Ennél a dalnál figyelemre méltó volt az előadás briliáns tisztasága, különösen a különböző hangszerek precíz elhelyezkedése. Ugyanakkor ez nem egy összetett, sűrű darab – ellentétben az Opeth – Blackwater Park c. számával, amely a svéd zenekar 2001-es, azonos című albumának zárótétele [Sony Music 19439876312]. Ez már másfajta kihívás elé állította a Summit Amát a sűrű, torzított gitár riffekkel és a csapkodó cintányérokkal, de a hangsugárzók a mélyközép tartomány erejének és lendületének kiváló bemutatásával válaszoltak. Maradva az európai prog-metálnál, a Riverside epikus, kilencperces The Struggle For Survival című művét [Wasteland, InsideOutMusic; 44.1 kHz/24-bit] valódi gyorsasággal és tisztasággal közvetítették a teljes frekvenciatartományban.
CSATTANÓ
Egyszerűen fogalmazva: nincs a Summit Ama teljesítményének olyan eleme, amit ne élveztem volna. Igen, a hangzásvilága inkább a nyíltságot és a dinamikát részesíti előnyben a dúsabb vagy melegebb tónusokkal szemben, és a hangsugárzók meglehetősen igényesek az erősítő(k)re, de kihívom bármelyik hallgatót: próbálja meg végighallgatni, ahogy belevetik magukat Jeff Beck – Scared For The Children [Loud Hailer; Rhino 44.1 kHz/24-bit] című számába, és ne legyen lenyűgözve. Ez a dal megmutatta mindazt, amire képesek: a mennyei, visszhangos gitárhangszíntől és Rosie Bones élesen artikulált énekétől kezdve a zenekar erejéig és „vicsorgásáig”, amikor Beck szólója szárnyalni kezd.
HI-FI NEWS ÍTÉLET
A JBL hatalmas és változatos hangfalkínálatában néha nehéz lehet eligazodni, hogy mi hova tartozik, de egyetlen pillantás a végtelenül stílusos Summit Amára elárulja, hogy egy zászlóshajó modellel van dolgunk. Rendelkezik is annak minden ismérvével: a mesteri kidolgozástól (beleértve a hozzá tartozó állványokat) a makulátlan teljesítményig, amely a felvételek minden életerejét és energiáját felszínre hozza. Egy igazi „csúcsragadozó” – ha megbocsátják a szóviccet…
LABORJELENTÉS
A JBL újraformált tölcsérprofilja és az új, 38 mm-es kompressziós sugárzója javított függőleges szórást eredményezett, lehetővé téve a hallgatónak, hogy a főtengely alatt vagy felett foglaljon helyet a frekvenciamenet jelentős változása nélkül [1. grafikon, fekete görbe]. A tesztelt pár egyik tagjánál [piros görbe] egy hangsúlyosabb „púp” volt látható 1,1 kHz-nél, valamint egy mélyebb középfrekvenciás beszakadás, ami magasabb, ±3,4 dB-es válaszhidát eredményezett, míg a másik hangfal ±2,5 dB-en belül maradt (200 Hz – 20 kHz). A korábbi JBL mély/magas tölcséres konstrukcióknál tapasztalt 800 Hz-es „lépcső” [HFN 2022. jan. és 2021. márc.] nagyobb távolságból hallgatva kisimul, míg az új Teonex magas dóm már mentes az úgynevezett feltöréstől (angol szaknyelvben break-up-ként hivatkoznak rá) [1. grafikon, rózsaszín árnyékolt terület].
A JBL azt javasolja, hogy az Amát kissé kifelé fordítva, a hallgató feje mögött keresztezzék a tengelyeket – ez elnyomja a 8 kHz-nél jelentkező axiális tölcsér-módot [CSD, 2. grafikon], 1,5 dB-es érzékenységcsökkenés és a 4-6 kHz-es tartomány további beszakadása árán [kék görbe]. A tengelyirányú érzékenység 86,2 dB/1 kHz (85,1 dB, 500 Hz – 8 kHz) értékkel jelentősen magasabb a JBL által megadott 84 dB-nél, de a torzítás is átlagon felüli, ~1% a mély- és magastartomány szélein, mielőtt a középsávban 0,3%-ra csökkenne (90 dB SPL/1 m-re vonatkoztatva).
A basszus szintén igen nagyvonalú. A „200 mm-es” mélyközépsugárzó 86 – 426 Hz-es tartományt fed le (-6 dB), a reflexnyílás pedig éles, de tiszta hangolással 36 Hz-re van belőve, ami diffrakció-korrigált mélyátvitelt eredményez 33 Hz-ig (-6 dB, a 200 Hz-hez viszonyítva), ami után meredeken esik [1. grafikon, zöld árnyékolt terület]. Bizonyos fokig mindez egy meglehetősen kemény erősítőterhelés árán valósul meg, mivel a mért 2,8 ohm/212 Hz-es minimum alacsonyabb a JBL által megadott 3,1 ohm/239 Hz-nél. Ezenfelül jelentős, +57°/-71°-os fáziselfordulások tapasztalhatóak, ami egy minimális, 1,1 ohm/100 Hz-es EPDR-t (egyenértékű csúcsterhelési ellenállást) eredményez, amely 63 Hz és 700 Hz között végig 2 ohm alatt marad. – PM
Az fenti írás a Hi-Fi News magazin angol nyelvű cikkének magyarra fordított változata. Az eredeti, angol nyelvű írás elolvasható IDE KATTINTVA. A JBL Summit Ama előzetes bejelentkezést követően kipróbálható a Házimozi Stúdióban!
Az eredeti, angol nyelvű tesztet írta: Mark Craven
Mérést végezte: Paul Miller