Barnabás összerakott egy klasszikus „otthonbarát” 5.1-es házimozit a JBL új belépő Stage 2 szériájából. Egy olyan szett volt a cél, ami a legtöbb átlagos méretű nappaliban kényelmesen elfér és jól mutat. Hogy valós tapasztalatot osszon meg, mindezt beüzemelte saját, 25 négyzetméteres nappalijában. Jöjjenek egy kiadós mozimaraton tanulságai!
Mit képvisel a Stage 2?
A JBL Stage 2 széria a gyártó alsó-középkategóriás otthoni hifi és házimozi hangsugárzóit foglalja magában. A cég kutatás-fejlesztési háttere történelmi és tudományos jellegzetességek miatt különleges. Több mint 75 éves múltra tekint vissza, és a professzionális hangosítástól a fogyasztói elektronikáig terjedő szakértelemmel rendelkezik.
A szóban forgó termékcsalád a JBL klasszikus hangzását és nagy dinamikára irányuló hagyományát próbálja elérhetővé tenni szélesebb közönségnek, elsősorban a mozis felhasználás tekintetében. Főleg a kezdő sztereó/házimozi építőknek készül, mivel a széria modelljei (többféle álló, polc, center és mélysugárzók, illetve dedikált atmos-képes háttérsugárzók) teljesértékű rendszerek felépítését teszik lehetővé. A Stage széria stabil és aktív szereplője a JBL kínálatának, modern technológiát nyújt, megbízható belépési pontnak számít. A fő technikai sajátosságok közé tartozik a High-Definition Imaging (HDI) hullámterelő, amely széles és egyenletes szórásképet biztosít az egybefüggő hangkép érdekében. Ennek célja, hogy ne a hangfalak „pontjaiból” érzékeld csak a hangokat, hanem egy egységes mezőként, egy tagoltabb virtuális térrel. A magassugárzók alumínium dómot tartalmaznak, míg a mély- és középsugárzók Policellulóz membránosak, jellegzetes bordás felületű kialakítással, ami növeli a merevséget és segíti a pontos, feszes basszus megszólaltatását.
JBL Stage 2 dizájn
Ez a termékcsalád teljesen más küllemet kapott, mint az első generációs Stage. Utóbbi egy kicsit funkcionális és egyszerű volt, míg az újoncok egy bútorszerűbb, otthonosabb arculattal rendelkeznek. A fotókon is jól látszik a “Latte” kiadás barátságos világos fahatású doboza, amivel egy szinte fehér előlapot párosítottak. Utóbbi nem egészen fehér, ettől egy melegebb hatása van és kevésbé rikító. Az Espresso verziónak sötétszürke az előlapja és sötétbarna fahatású oldalai vannak. A dobozok kialakítása tisztességes a kategóriához mérten, jól besimul a szobába és üdítő ránézni.
Miből állt a próba-szett?
A teszthez összeállított csomag az alábbi elemeket tartalmazta:
5.1-hez talán túlzás ez az erősítő. Ha hosszabb távon nem akarsz Atmos-t, akkor választhatod a kisebb MA510 vagy 710 modellek valamelyikét is, azok jelentősen olcsóbbak. Jómagam azzal a céllal néztem ki az MA7100HP-t, hogy hangminőségben ne az AVR legyen szűk keresztmetszet. Valóban nem használtam ki minden hangfal kimenetét, de azt feltételezem, 5 csatornán jobban összpontosult az ereje. Egyébként a lejátszó egy Reavon UBR-X200 volt, az áramellátás pedig IsoTek tápszűrő és tápkábelezés segítségével történt. Hangfal és összekötő kábelnek különféle Furutech típusokat használtam.
Hangminőség
Belenéztem a Mission Impossible – Titkos Nemzet (Mission Impossible – Rogue Nation) c. filmbe is, két okból. Egyrészt ez a kedvenc részem a sorozatból, szépen kidolgozott akciójelenetekkel. Másrészt a marokkói BMW-s autós-motoros üldözést (9. fejezet, ha Blu-ray-ről nézed) már sokszor láttam JBL Synthesis hangrendszereken, így a memóriámba bevéstem a film hangtartalmát. Természetesen nem azt vártam el, a Stage 2-től, hogy töredékáron nyújtson Synthesis hangélményt, de kíváncsi voltam arra, hogy az olcsóbb kivitelben mit sikerült megőrizni JBL-motívumokból.
A hangtér lefedettséget, nagy virtuális mezőt és laza, gazdag dinamikakezelést ügyesen megőrizte ez a hangsugárzó széria is. Igaz, nem volt olyan precízen ábrázolva a hangok pozíciója és mélysége, mint a 10-20x drágább nagy rendszereken, de egy kellemes, mozis, szórakoztató hangélmény bőven megmaradt. Számomra a centersugárzó volt a fő meglepetés, éppen olyan neutrális és telt beszédhangokat jelenített meg, mint amiket kedvenc budapesti (JBL hangrendszert tartalmazó), színvonalasabb mozitermeimben tapasztaltam. Tom Cruise és Simon Pegg dialógja (miután Ethan-t újraélesztik valami földalatti csarnokban) beborította a front oldalt, de közben mégsem volt arcbanyomuló, vagy erőltetett. A filmben lévő, visszhangzó teremben hátulról is visszaverődtek a karakterek hangosabb szóváltásai. Persze arra voltam valójában kíváncsi, ami ezután következett.
Ilsa beindította a motorkerékpárt és a JBL Stage 200P mélyláda is lelkes duruzsolásba kezdett. Bár a vágási frekvenciát 80 Hz-re állítottam az MA7100HP menüjében, a membránok mozgásából ítélve az álló 260F frontok is alaposan besegítettek, hogy a felbőgő motorhangok megrázzák nappaliszobám légterét. Az M3-as BMW alaposan megdolgoztatta a mélyládát, de utóbbi (legalábbis ebben a 25 négyzetméteres térben) nem tűnt erőlködőnek vagy egysíkúnak. Ha magasra tekertem a 200P hangerőszabályzóját, megjelentek felesleges duzzadások, kisebb hömpölygés, amivel kilógott a sorból. Azonban jobban szeretem az integrált, frontok alá besimuló mélyhangokat, ezért visszavettem a láda jelszintjét nagyjából 50%-ra, ekkor nagyon szépen összeállt a rendszerrel és a zavaró brummogás teljesen véget ért.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyű lesz integrálni a 200P-t és azt sem, hogy képes lesz masszív lökéseket nyújtani az ütközések során. A lövések, csörömpölő üvegszilánkok és szerencsétlen BMW egyre gyakoribb törései, horpadásai egy színes, gazdag akcióélményt eredményeztek. Ha masszív, mellkasnak verődő basszusra tartasz igényt, akkor inkább javasolnék 2 db 220P-t, de ha beéred annyival, hogy a levegő (és azért a kanapé is) megremeg alattad, akkor nem kell lebecsülni a 200P-t sem. A hangfalszett tudása nemcsak robbantós akciójelenetek, hanem zenei tartalmak során is megmutatkozott. Ugyancsak a Rogue Nation-ben van egy szépen megkomponált bunyó, amit a híres Bécsi Állami Operaházban forgattak. A nagyzenekar minden irányból körbevett, miközben a képen mutatták, hogy Ilsa kimért mozdulatokkal összeszereli mesterlövészpuskáját. Minden alkatrész halk, de markáns hanggal kattant össze, ami kontrasztot képezett a háttérben zengő operaénekkel. Tom Cruise bunyó előtt kitépte csokornyakkendőjét, még a szövetek súrlódása is simán követhető volt. Ezek a részletek így leírva nem fontosak, de valójában szerepet játszottak abban, hogy a cselekmény jobban lekösse a figyelmem.
Mivel kitűnő hangminőségűnek tartom, A sötét lovag (The Dark Knight) Blu-ray kiadásába is belepillantottam, ahol az előző jelenség változatlanul feltűnt. A halk részleteket is markánsan rajzolta meg a JBL hangfalszett de úgy, hogy a fókusz ne legyen erőltetett. Ez az általános élénkség a laza dinamikával kombinálva egy könnyen fogyasztható, izgalmas és mozgalmas hangtérré állt össze. Az atmoszféra nem volt olyan tág és rétegelt, mint a (többször) drágább alternatívák esetében, ennek ellenére remek kikapcsolódást nyújtott a szett és harmonikus egységben dolgozott.
Már a Sötét lovag nyitójelenete testamentumot állított annak, amit a JBL papíron is ígért: hétköznapi soundbar-okat alázó teljesítmény. A bankrablást Hans Zimmer ikonikus zenéje fűszerezte meg, amibe ravaszul csempésztek puha vibráló mélyhangokat. Utóbbiak jól fokozták a feszült, baljós hangulatot. Nem kerülte el figyelmem, ahogy a sörétes puskával közeledő, kiabáló banki dolgozó szavai visszhangoztak a bank csiszolt kőfalain. Mielőtt a bankrablók sorban lepuffantották egymást, kristálytisztán lehetett érteni minden szavukat. a HDI hullámterelő egy széles, tágas front színpadot kreált, ugyanakkor a magassugárzók inkább sima, kerekített éllel dolgoztak, tehát a rideg, fémes, csattanó, dörrenő hangok sem voltak bántó, harsány jellegűek, de tompák sem.
Megjegyzés: Basszusimádóknak csak azt kell mérlegelnie, hogy az alacsony frekvenciák (egyetlen 10”-es mélyláda lévén) nem voltak „gyomorba vágóan brutális” jellegűek, de gazdagságot, lendületességet egy kezdő moziépítő igényszintjének bőven nyújtottak. Akinek cél a még méretesebb, mélyebbre hatoló mélyhang, annak opció lehet a már említett 220P, vagy akár a REL HT/1205 MKII alkalmazása.
Csak a cikk kedvéért (de téényleg) arra kényszerültem, hogy videójátékot is játsszak. Rejtélyes okból ez az rész kicsit tovább tartott, mint gondoltam, de a lényeg: igen, játékosoknak is tetszeni fog a hangfalszett. A Rise of the Tomb Raider c. játék nem kimondottan a zúzós basszusokra építi hangvilágát, hanem arra, amivel sokkal jobban tudod kamatoztatni a házimozidat: térhatásra. Ahogy Larával rohangáltam hóviharban, vagy szíriai kopár tájakon, a hófúvások, barlangfalakról visszaverődő zajok nagyon markánsan megjelentek a háttérsugárzókból. Itt a 240H sokkal többet dolgozott, mint filmek közben, ettől a játékba jobban beleéltem magam és izgalmasabb volt az egész akkor is, ha nem az ellenségre lőttem, csak a pályát próbáltam felfedezni. Szinte minden térhatásban jelent meg, a völgyből visszaverődő lövéshangoktól a hátam mögött zubogó vízesésig, erre egy önálló soundbar a nappalimban eddig sosem volt képes.
Záró gondolatok
A JBL új Stage 2 szériája szerintem okosan pozícionált termékcsalád, ami az abszolút belépőszinttől feljebb helyezkedik el. A gyártó célja nem egy mindenkinél olcsóbb büdzsé kategória megteremtése volt, hanem a drágább szériákhoz eszközölt technológiák elérhetőbbé tétele. A HDI tölcsér ezen a szinten is működik, jobban „bevisz” a hangok sűrűjébe, mégsem préseli az arcodba a műsort. Ez a szett egy színvonalas és harsány élektől mentes mozihangot nyújt azoknak, akik tényleges térhatást, dinamikát, terhelhetőséget akarnak. Bár a tesztet csak 5.1-ben végeztem, az MA7100HP házimozi erősítő akár Dolby Atmos alapú szettek pillérévé is kialakítható és ehhez nem kell feltétlenül ementáli sajtot csinálnod a födémből. Nem titkolom, ezt a csomagot hezitálás nélkül megtartanám, ha saját nappalimba kéne fixen egy mindenes, barátságos hangú szett. A Latte kiadás jobban megy a világos bútorokhoz, mint a drágább Studio széria szürkésbarna árnyalata, így hölgyek tetszését is jobban elnyerheti.
A 260F frontok testes, dinamikus hangja már önmagában tetszett. Azt a laza, stabil JBL hangzást juttatta eszembe, amit a színvonalasabb mozitermekben is hallottam korábban. A centersugárzó különösen meggyőzött, gazdagon és tisztán közölte a beszédhangot, sokkal árnyaltabban, mint bármilyen soundbar, amit eddig kipróbáltam. A 240H háttérsugárzók szórása jóval keskenyebb volt a frontokhoz képest, ezért nagyobb szobába lehet, hogy inkább falikonzolra szerelt 250B-t raknék surround csatornának, ha nem probléma, hogy kissé kiáll a falból. A 200P mélyláda stabilitása, teherbírása is meggyőzött, nem gondoltam, hogy ennyit bír. Még az Interstellar sem akadt torkán, bár a legalsó, gyomorban érződő mélyekkel nyilván picit válogatósabb volt, mint nagyobb rokonai.
Ha szívesen kipróbálnád ezt a házimozi rendszert, akkor előzetes bejelentkezést követően megteheted a Házimozi Stúdióban. Amennyiben tokkal-vonóval hazavinnéd, igényelhetsz hozzá ingyenes kiszállítást és szakszerű beüzemelést. Utóbbi fontos, hogy tényleg azt a hangélményt kapd, amire a szett valójában képes. Ha nincs megfelelően beállítva egy hangrendszer, nagyon rosszak lesznek az hangerő-arányai és töredékét kapod a lehetséges térhatásnak, ami élvezhetetlenné teszi a műsorfogyasztást. Viszont a megfelelő konfigurálást követően olyan csomag birtokosa leszel, ami hosszú évekig egy moziterem hangulatát csempészi az otthonodba – nem mellékesen zenére és játékra is élménydús lesz. Ez a szett egy simán befogadható, hosszútávon sem fárasztó hangélményt nyújt, rámutat a JBL karakterre, arra készült, hogy aki használja, csak kellemesen kikapcsolódjon, és ezt be is tartja bármilyen műsorral.