Elismerem, hogy továbbra is rituális érzést válthat ki a CD használata, végül is évtizedek óta velünk van. Azonban az olyan szolgáltatások, mint Pandora, Spotify és TIDAL megjelenésével, mostanra streaming világot élünk.
Nemrég a komplett CD gyűjteményemet eladtam a decluttr.com-on, kb. fél dollár/lemez áron. Évek óta létezik „rippelt”, azaz archivált zene, de a dolgok állását igazán a TIDAL változtatta meg, mivel elsőként tudott CD minőséget nyújtani. A mostanában gyarapodó MQA fájlokkal pedig már nagyfelbontású zenét is nyújt a TIDAL. Így az SACD és DVD Audio gyűjteményednek is lőttek. A hanglemezhez (LP) hasonlóan az ezüstkorong is hivatalosan meghalt. Akik ezt cáfolnák, valószínűleg ugyanazok, akik szerint a Föld lapos.
Lássuk akkor azokat a zenejátszókat, amelyek képesek hozzáférni minden archivált, otthonodban lévő zenéhez épp úgy, mint Inernetes műsorokhoz. Úgy látom, hogy a Mark Levinson a No. 519-et kifejezetten erre a növekvő a piacra szánja. Ne értsenek félre, a No. 519 továbbra is lejátszik bármilyen CD-t az előlapi keskeny nyílásán keresztül, de erőssége a hálózati/streaming képességeiben, megépítettségében és hangminőségében rejlik. Az elmúlt néhány hónap, amit eltöltöttem vele, ráébresztett, hogy olyan termék, ami sikeresen próbálja a bőséges szolgáltatást kompromisszummentesen megadni. Sok más hálózati funkcióval ellátott lejátszó, amivel eddig összefutottam, megkísérelt szinte minden világon létező extrát megadni, de csupán középszerű eredménnyel, mivel a tervezésük számos gazdagsági korlátja a teljesítményüket is befolyásolta. Nem ez a helyzet a No. 519-el, amely a tehetős hallgatóknak szánt high end eszköz, kb. 18 000 $-os árcédulával.
A No. 519 teljes egészében szimmetrikus készülék, mely akár 32 bit/192 kHz-ig képes PCM lejátszásra, valamint a dupla sebességű DSD-t is támogatja. Képes közvetíteni Spotify, TIDAL, Qobuz és Deezer valamint internetrádió műsorokat beépített klienseivel (előbbiek regisztrációt igényelnek). Emellett a helyi hálózati merevlemezhez (NAS) is csatlakozhat vezetékkel vagy anélkül, továbbá még aptX-képes Bluetooth-t is tartogat. Az én tesztpéldányom még nem tartalmazott MQA dekódolást, de a Mark Levinson nemrégiben bejelentette, hogy hamarosan bekerül digitális eszközeibe az MQA technológia, gyanítom, hogy a No. 519 lesz az elsők közt.
Túl azon, hogy CD-t és hálózati audio tartalmakat is lejátszik (szimmetrikus és aszimmetrikus analóg ill. digitális kimenetekkel), a No. 519 DA konverterként is használható. Összesen hat digitális bemenetet tartalmaz (egy XLR, két koaxiális, két optikai és egy aszinkron USB); az egyetlen, amit ezek közül használtam, az USB volt, amire Apple számítógépről küldtem a jelet. Alkalmaztam a vezeték nélküli hálózati csatlakozást is, egy Synology NAS-hoz. Egyébiránt a lejátszó Wireworld kábelek használatával Pass Labs XA30.8 sztereó erősítőhöz és egy pár Focal Sopra No1 állványos hangfalhoz lett beillesztve.
A No. 519-et előlapi kezelőszerveivel, távvezérlőjével vagy a Mark Levinson iPad applikációval lehet vezérelni. Utóbbi arra is szolgál, hogy a helyi hálózaton (vagy 3. feleken, mint TIDAL) keresztül böngésszük a zenéket. A metaadatok és albumborítók megjelennek az iPad és az előlap kijelzőjén is. Emellett rákereshetsz a kedvenceidre olyan szolgáltatással is, mint az Audirvana. Viszont utóbbi az USB bemenet használatát igényli, amin a király metaadat és albumkép megjelenítő funkció nem elérhető. Ez kissé bajos, én legalábbis örültem volna neki, ha a számítógépemről lejátszott fájlok információit is megjeleníti.
Madeleine Peyroux 8. stúdió albuma, a Secular Hymns (Impulse!, TIDAL, 24/96) az Angliában lévő, Great Milton-i Szent Mária plébánia templomban lett felvéve. Hallható benne Peyroux gitár és ének formában, valamint Barak Mori nagybőgő és ének szekcióban. A felvétel tiszta, extrém térhatással és kimagasló nyitottsággal. Az olyan számokat, mint a Got You on My Mind és Tango Till They’re Sore vagy Everything I Do Gonh Be Funky (From Now on) selymes tónussal és derűs hangulattal jelenítette meg a lejátszó. Hamar megbabonázott, elgondolkodtatva, hogy egy ütős hangszer nélküli trió hogyan képes ilyen drámát kézbesíteni, még a lassú vagy csendes átvezetők alatt is. Az életszerűség és a templomból eredő visszhang elég egyértelmű volt, miközben a lejátszó mesterien jelenítette meg a megingathatatlan hangszínpadot pontos hangszer és zenész elhelyezéssel.
Lee Morgan legnagyobb gondja, mivel egyszerre trombitás és frontember, magas szintű probléma. Mi érhetne egyáltalán a The Sidewinder nyomába? Lee Morgan – The Gigolo (Blue Note, TIDAL, 24/192) véleményem szerint említésre méltó utód, olyan remek számokat foglal magába, mint a Speedball és a You Go to My Head. Az 1965-ben felvett (két évvel a Sidewinder után), de 1968-ig nem nyilvánosságra hozott The Gigolo-t épp kiadták 192 kHz/24 bites sztereóban. A No. 519-en keresztül újonnan felfedezett tisztaságot és kíváncsiság keltést tartalmazott. A The Gigolo hallgatása közben Morgan trombitája, különösen a szólóknál kifogástalan tónussal és dinamikával szólt. A dobok határozottak és tiszták voltak, a nagybőgő mély és erőlködéstől mentes, a No. 519 képes volt átlagfeletti módon megjeleníteni ezt a nagyfelbontású kiadást.
Gregory Porter, R&B Jazz művész harmadik albuma (Liquid Spirit, Blue Note, TIDAL, 192 kHz/24 bit) Grammy-t nyert 2014-ben. Dalszövegírása bensőséges olyan értelemben, hogy erős kontrasztot képez a mai modern zenék többségével. A Liquid Spirit minősége kivételes. A Water Under Bridges, a Hey Laura és Wolfcry c. számok közben Porter hangját a No. 519 melegséggel és eleganciával prezentálta, gyönyörködtetően lebegtette a térben, mint egy tiszta testamentumot arról, hogy hogyan kéne a férfi énekhangnak megszólalnia. Mindezt folyamatosan megkoronázták az együttes tagjai is. Szinte nevetségesen tehetséges banda, amit a No. 519 egyensúlyban és kifinomultsággal adott vissza, széles és mesterien tagolt hangszínpadon.
A No. 519-ről szóló értékelésemet Robert Plant hard rock jellegű Manic Nirvana-jával (Es Paranza Records, TIDAL, 16/44,1) összegezném. Az 1990-ben kiadott Manic Nirvana Plant 5. stúdió albuma, óriási zeneipari siker volt. Már a nyitó számot, a Hurting Kind (I’ve Got My Eyes On You)-t is úgy demonstrálta a No. 519, hogy bebizonyosodott; nem csak a finom jazz és R&B lazulásokhoz, hanem a rockhoz is nagyon értett. Az elektromos hangszerek, különösen a torzítós gitár nem szenvedtek harsányságtól vagy harapósságtól, még agresszív hangerőnél sem, számos más DA konverterrel ellentétben. A hangszínpad széles volt és nyílt, a középre pozícionált Plant kirajzolódott szokásos, kissé felnagyított képében. Egyszer sem bukott el a Mark Levinson No. 519 az inkább analóg, mintsem digitális megszólalásban – valóban elismerésre méltó.
Erős pontok
- A No. 519 kitör a hálózati lejátszók skatulyájából, amelyek minden extrát megadnak, de csak középszintű teljesítménnyel. A No. 519 minden értelemben kiváló hallgatni való.
- Ha hálózaton csatlakoztatod a NAS merevlemezedhez vagy internetes klienst használsz, a metaadatok elérhetők az iPad applikáción és az előlapi kijelzőn. Király!
- A No. 519 hangja elképesztő. Digitális jelfeldolgozása olyan szintet képvisel, ami többnyire a 10 000 $ fölötti DAC-ok kiváltsága.
Gyenge pontok
- Az iPad applikáció kicsit lassú tud lenni néha, különösen amikor a kedvenc számok közt keresgélünk. A menü navigációja lehetne kicsit jobban átgondolt és gyanítom, hogy firmware frissítés útján javulni fog.
- A No. 519 beüzemelését teljes mértékben szakértőre kellene bíznod. A HARMAN-tól jöttek hozzám ki legények és számomra nem tűnt sima „bedugod és kész” installációnak. Beállítás után viszont extrém felhasználóbarát volt az eszköz.
- A No. 519 árát figyelembe véve a vásárló elvárhatna valamilyen szintű szobakusztika korrekciós szoftvert. Ugyan nem mindenki hisz benne, de ettől még tény, hogy egy szóba sem tökéletes. A hívők számára ez nagy pluszt jelentene.
Konklúzió
A Mark Levinson No. 519 reprezentálja a streaming hálózati lejátszók csúcsát. Magas kaliberű mindenes megoldás, mely a kiváltságos felhasználóknak készült, akiket csak a digitális forrásról származó zene foglalkoztat. Mindössze annyival kell megtoldani a lejátszót, hogy előfizetünk a TIDAL Hi-Fi-re, szerzünk egy iPad-et és egy erősítőt no meg egy pár hangfalat, és máris mienk egy csúcsminőségű, díjnyertes hangrendszer.
A fenti, Ben Shyman által írt cikk eredeti változata ide kattintva elolvasható angol nyelven a hometheaterreview.com oldalán.