Akár szeretjük, akár nem, tény, hogy az Emotiva az audio ipar legelbűvölőbb cégei közé tartozik. Készülékei nem csak ütős ár-értéket mutattak fel, hanem olyan kiforrottságot is, ami a kezdetektől komoly értéket jelentett a vásárlóknak.
Másfelől többcsatornás házimozi eszközeinek útja kissé rögössé vált, amivel főleg Dan Laufman, az Emotiva alapítója értene egyet. Akárhogy is, komoly erőfeszítések történtek, hogy változásokat eszközöljenek e téren… olyannyira, hogy a cég új zászlóshajó AV előerősítő/processzora, az XMC-1 irigylésre méltó pozícióba küzdte fel magát. A legvitatottabb, legjobban várt és (ami a legfontosabb) a legtöbbet emlegetett AV termékek egyike lett, és ez már sokat elárult róla már azelőtt, hogy közel két évnyi beharangozás után piacra került volna.
Így készült az Emotiva XMC-1 házimozi processzor
Szóval, mire fel a nagy lárma? Először is, az Emotiva összegyűjtötte minden korábbi házimozi processzorának gyártása során szerzett tapasztalatait, és teljes egészében új alapokra építette az Emotiva XMC-1 házimozi processzor készüléket. És ezt így is értem; a terméktervezés az üres papírtól kezdődött. Az előerősítő is teljes egészében új fejlesztés, így az Emotiva mérnökei abszolút felügyelettel tervezhették meg az összes komponenst – nem csak hardveres, hanem szoftveres értelemben is. Hasonlattal élve úgy képzelhetnénk el, mint egy moduláris Linux-alapú, módosított operációs rendszert, melyet a Texas Intruments kétmagos processzorai futtatnak, jó néhány ínyencfalatnak számító, audiofil hardverelem társaságában, beleértve a Burr-Brown AD és DA konverterét, valamint (egyik személyes kedvencem) a hardver-alapú, DSP-k közé ágyazott mintavételezés átalakító áramköröket, melyek a jitter elhanyagolható szintre lecsökkentését szolgálják.
És ez még nem minden. Az Emotiva XMC-1 házimozi processzor két legyet üt egy csapásra, köszönhetően a 192/24 USB DAC-nak. A Dolby TrueHD és DTS-HD Master Audio formátumokon kívül DSD dekódolásra is képes (csak HDMI-n keresztül). És ha ez nem lenne elég, még három (technikailag négy)féle szobaakusztika korrekciós lehetőséget is nyújt: csatorna-független vagy globális parametrikus EQ-t, amit magunk vezérelhetünk; támogatja a Room EQ Wizardból feltöltött szűrőket; továbbá a Dirac Live átalakított verzióját, a Dirac LE-t (Direct Live for Emotiva) is magába foglalja. Utóbbi nettó 99 $ felár ellenében frissíthető Dirac Full szoftverre.
És még folytathatnám. A lényeg, hogy az XMC-1 egy extrákkal ügyesen telepakolt 7.2-csatornás házimozi processzor, mely majdnem minden tekintetben magában hordozza az audiofilek és mozirajongók álmainak valóra váltásához szükséges adottságokat. De őszintén szólva nem vagyok abban biztos, hogy a terméket övező, őrületes hype leírásával elmagyarázható annak valódi tudása. Hogy jobban felfogjuk képességeit, azt hiszem, jóval inkább absztrakt módon kell megközelítenünk az XMC-1-et. Alapvetően új korszakát képviseli az Emotiva névnek. Egyfelől jó reklámarc a döntéshez, hogy a cég átváltott kínairól amerikai gyártásra. Fontosabb viszont, hogy kiindulási alapot fog jelenteni a közeljövőben napvilágot látó, valamennyi Emotiva házimozi eszköznek.
És említettem már, hogy mindez (nettó, EU-ba szállítás nélkül – szerk.) 2.499 $-ért kapható?
Beizzítás
Ilyen árkategóriájú, amerikai gyártmányú hifi készülék lévén nem volna meglepő, ha helyenként spórolásra utaló nyomokkal találkoznánk. Utóbbi határozottan nem a megépítés minőségében vagy az Emotiva XMC-1 házimozi processzor prezentációjában keresendő. Gyönyörűen összeszerelt, sziklaszilárd gépezet, ami már a kicsomagolás pillanatától kezdve jó benyomást kelt. Szubjektív szemszögből, az előlap nekem kissé tesztoszteron-centrikus, a maga cizellált lemezével és NASA-jellegű, erős fényű kék LED-jeivel (utóbbiak szerencsére elsötétíthetőek). Objektív megközelítésből viszont a készülék felépítése kiemelkedően jó. Nem is beszélve a hangerőszabályzó tárcsáról, ami a kedvencem vált. Komolyan elnevezném George-nak, csak ölelgetném, etetném és dögönyözném. A legtöbb Emotiva termékben lévő potméterhez hasonlóan e mögött is lépcsős ellenállással rendelkező vezérlő (jelen esetben kettős Cirrus Logic CS3318 chip) rejtőzik, de amit egyszerűen imádok benne, az a pontos, kitapintható érzet. Az a lágy, alig érezhető “zökkenés” minden egyes 0,5 dB-s fokozaton. Bezsongok már attól is, hogy csak írok róla.
Hátulról az XMC-1 megépítettsége ugyancsak jó, az eddig taglalt pontoknál még jobb is. Ha bármilyen hangyányi kifogásolnivalóm lehet a tervezéssel, az is itt került elő. Ugyan csatlakozási lehetőségek terén kiváló lehetőségeket nyújt – az XLR és RCA kimenetek alul végigsorakoznak, legfelül a HDMI bemenetek húzódnak végig, a többi analóg és digitális aljzat pedig intuitív és logikus módon a két sor közé került – néha maguk a csatlakozók kerültek a saját felirataik útjába, különösen, ha hozzám hasonlóan Ön is alacsony állványba telepíti a készüléket. De ez csak szőrszálhasogatás.
Ugyancsak észrevettem egy szinte jelentéktelen problémát az RCA kimenetek állóképességét illetően, amikor egyedi készítésű Straight Wire Encore II zsinóromat készültem a processzor és saját Anthem Statement A5 házimozi erősítőm közé bekötni. Néhány RCA csatlakozó pár tizedmilliméterrel kisebbnek bizonyult a többihez képest, ami még eredményezett nem használhatatlan lazaságot, de a többi aljzat kifinomultságával szemben alulmaradt.
Függetlenül attól, hogy az XMC-1 bőséges csatlakozási lehetőségeket nyújt, végül úgyis az Ön meglévő forráseszközeinek mennyisége lesz mérvadó. Miután bekötöttem Dish Network Hopper DVR-em, BD-lejátszómat, játékkonzolomat és Control4 HC-250 HDMI vezérlőmet, valamint Autonomic MMS-2 Mirage zenei szerveremet az elsődleges hangbemenetre és Samsung TV-met a két HDMI kimenet egyikére, még mindig rengeteg helyem maradt: két (aszimmetrikus) sztereó analóg bemenet, három koaxiális/optikai digitális bemenet, egy AES/EBU és az USB bemenet (amihez csak túl messze volt a számítógépem, hogy használjam).
Hogy rugalmasság, beállítás és kalibráció tekintetében is a legtöbbet adja, az Emotiva kölcsönadott nekem egy laptopot a teljes licensz verziós Dirac szobaakusztika programmmal. Mielőtt futtattam volna a szoftvert, néhány lépést az XMC-1 menüjében is el kellett végezni. Először is, át kellett jutnom az erősítő kezelőfelületén (nem a legszebb a világon, de meglehetősen jó kiosztású), és megmondani a processzornak, hogy hány hangfalam van (az én esetemben öt, plusz két aktív mélyláda), több mélyládás konfigurációknál még azt is be lehetett állítani, hogy kettős monó, vagy sztereó (én előbbit választottam) módban hajtsa őket a processzor. Emellett azt is el kellett dönteni, hogy teljes frekvenciasávban, vagy levágással hajtsa a frontsugárzókat a rendszer (jómagam 80 Hz levágást állítottam be). Mialatt feltérképeztem menürendszerét, az XMC-1-nek négyből két trigger kimenetét is sikerült konfigurálnom (egyiket a végfok, a másikat pedig a mélysugárzó vezérlésére).
A leghatékonyabb energiatakarékos üzemmódból (ami az XMC-1 bekapcsolásakor kb. 9 másodpercnyi bootolást igényel) átváltottam másik beállításra, hogy a videó áramkör készenléti állapotban is bekapcsolva maradjon (ennek eredményeként a rendszer felállása mindössze pár röpke másodpercre csökkent).
Ezután jött a munka nagyja.
Dirac az Emotiva XMC-1 házimozi processzor extráiban
Hadd ugorjak előrébb kicsit, hogy tisztázhassak valamit: kétlem, hogy az XMC-1-et vásárló személyek élni fognak a Dirac Full program 99 dolláros frissítés lehetőségével, és vegyes érzelmeim alakultak ki erről a(z egyértelműen megalapozatlan) feltevésről. Egyfelől azt gondolom, hogy a Dirac Full létfontosságú az XMC-1-ben lévő potenciál teljes értékű kihasználásához. Másfelől a szobaakusztika korrektorok függője vagyok, ennek ellenére néha már nekem is elrettentően bonyolultnak tűnt a szoftver. Szerencsére az Emotiva Dirac-hoz (és a komplett processzorhoz) fűzött dokumentációja kivételesen kidolgozott, és a programban is található egy sokat segítő “Help” fül a jobb oldalon, amire támaszkodhattam az egész kalibráció során.
Ennek ellenére tény, hogy bő fél óráig küzdenem kellett vele, mielőtt végre futtatni tudtam rendszeremen a frekvencia teszt sémákat. Mielőtt nekiállunk a mérésnek, át kell állítani a mellékelt mérő mikrofon bemeneti jelét, hogy megfelelő érzékenységgel dolgozzon, szintúgy ügyeskedni kell a frekvencia futtató séma kimeneti hangerejével is. Ez kritikus fontosságú ahhoz, hogy a teszt hangerőssége ne szaladjon túl a mérési tartományon. Ha utóbbi mégis megtörténik, bármelyik csatorna kalibrálásánál, akkor elölről kell kezdenünk az egész folyamatot. Nem viccelek, volt is néhány nem túl szép keresetlen szavam, de végül sikerült a megfelelő bemeneti és kimeneti jelszintet megtalálnom, hogy a mérés egyhuzamban lefusson.
Mire sikerült végigjutni rajta, a Dirac mérőrendszere olyan vidám, szeleburdi “kütyü-őrült” hangulattal töltött el, amit eddig csak nagyon kevés szoftvernél éreztem. Mielőtt ténylegesen elindítjuk a frekvenciatesztet, ki kell választanunk három ülőpozíció sablon közül: egy ülés, középre igazított kanapé, vagy mozi fotelek többsoros elrendezésben. Nekem ugyan nincsen kanapém, de ezt az opciót választottam, mivel többnyire baloldalt ülve nézem a filmeket, és sokkal több időt töltök házimozi szobámban, mint az asszonyság.
Innen kezdve megjelenik egy térkép, amely pontosan láthatóvá teszi a mikrofon mérésenként eltérő, szükséges elhelyezési pontjait. Érdekes módon az ábra három választható szögből is látható volt: felülről, szemből és átlós (perspektivikus) nézetből. Miért jó a három aspektus? Azért, mert a Dirac Full mind a kilenc mérést három dimenzióban végzi. Néhány ponton fülmagasságba kell helyezni a mikrofont, másokon még feljebb. Bizonyos fázisokban az ülői pozícióba kell helyeznünk, aztán jóval hátrébb. Ezután sikerült beállítani a frekvenciagörbéket függetlenül a frontoktól, háttérsugárzóktól és mindkét mélysugárzótól és (ez az egyik kedvencem) átállíthattam a korlátozásokat az alsó és felső határértékeken, hogy kijavítsam a frekvencia skálákat. Végül, a szimmetrikusan elhelyezett mélysugárzóim ellenére, a szobám aszimmetrikus alakja miatt arra lehetett következtetni hogy a baloldali szubláda jelét kicsit feljebb kell tekernem hogy inkább ütősen szóljon, miközben a jobboldali doboz inkább csak az alsó basszusokkal támogatja meg őt.
Ha a fentiek alapján úgy véli, hogy a Dirac több fejfájást okoz mint hasznot, ne riadjon vissza. Nem kell ilyen extrém szintű finombeállításokhoz folyamodnia. A Dirac Full képes rá, hogy véleményem szerint intelligens módon manipulálja a frekvenciagörbéket, és az alsó frekvenciák kiegyenlítését is megoldja (olyan szobában, ahol tényleg szükség van szobaakusztika korrekcióra), ugyanakkor nem változtatja el alapjaiban az Ön hangfalainak karakterét úgy, ahogy néhány (na jó, a legtöbb) szobaakusztika korrektor tenné. A lényeg, hogy ha szívesen vállalja az extra erőfeszítést – amennyiben többet akar megtanulni a szoba akusztika javításáról és a tudását hasznosítani is szeretné – a Dirac Full és az Emotiva XMC-1 házimozi processzor együtt ezt lehetővé teszik. A fáradtságért cserébe olyan jutalmat ad a rendszer, amit a legtöbb szobaakusztika korrektor rendszer nem képes megadni.
Emotiva XMC-1 házimozi processzor teljesítmény
Miután túl lettem a nehezén, hátradőltem hogy néhány kritikus hallgatói tesztet végezzek az első Blu-ray lemezzel, amit mindig kipróbálok új házimozi processzor érkezésekor: A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége c. film bővített, extra változatának második korongjával. Az első dolog ami egész hamar feltűnt, hogy a Dirac Full picit félreszámolt valamit a mélysugárzóim szintjének beállításakor. Minden mást tökéletesen, odafigyeléssel kezelt a rendszer. Ahogy korábban is említettem, az XMC-1 beállító menüjének kiosztása kiválóra sikerült, úgyhogy számomra (hangnyomás mérővel) csak pár pillanatig tartott a mélyládák jelének hozzáillesztése a többi hangfaléhoz.
Miután ezt javítottam, előre ugrottam a 32. fejezethez (Átkelés Caradhas hágóján), és hagytam lejátszani a következő két szakaszt is. Semmennyire sem túlzok, ha azt állítom, hogy az állam leesett, amint a kamera átsuhant az Isengard alatti barlangokban, és Howard Shore diadalmas zenei betétje megrázta a teret olyan szintű tisztasággal és tekintéllyel, ami engem elsőre lesokkolt. A basszus egyszerűen… nos, máshogy nem tudom megfogalmazni… tökéletes volt. De ami pláne, hogy az Emotiva XMC-1 házimozi processzor ezzel az egy jelenettel teljesen újraértelmezte a “párbeszédhang tisztaságról” eddig kialakult elképzelésemet. Sir Christopher Lee hangja valósággal kettészelte a levegőt, akár szamurájkard az aerogélt.
Mindent összevetve, a hangszín hibátlan volt. Nem lett volna, hogy ha nem hallom ennyire tisztán a középföldei, robbanásokkal teli káoszban is kellően tisztán, megfelelő szabadságérzettel a párbeszédeket. A térmélyítő háttérzajok a megnézett jelenetek alatt mindvégig tökéletesen épek, sértetlenek maradtak. Egyszerűen csak annyira precízen dolgozott az Emotiva XMC-1 házimozi processzor, olyan áttetszően és olyan jól kontrollált basszusokkal, hogy erőteljes jellege ellenére semmilyen töménységet, nehézséget nem éreztem a hangképben.
Mindez még érthetőbbé vált a 34. fejezetben (Utazás a sötétbe). Ez tipikusan olyan jelenet, amiben mindig megtalálom az előerősítők nüansznyi hiányosságait. Az XMC-1-essel, egyszerűen nem leltem rést a pajzson. Ehelyett a filmrészlet megmutatta az elektronika valamennyi előnyét. Újfent kifogástalan párbeszédhangok szólaltak meg. Markáns ellentétként a tavaly kipróbált Integra DHC-60.5 procival, most nem kellett küzdenem ahhoz, hogy megértsem a szereplők szövegét. Nem csak pusztán a tiszta beszéd győzött meg, hanem az emberi hangok beépülése, visszhangzása a levegőben, olyan könnyedséggel, és élethűen, ami azonnal magával tudott ragadni. Ha Ön összefutna velem bárhol, bármikor az utcán, reflexből tudnám idézni a film következő hat percének eseményeit. Mégsem vagyok benne biztos, hogy Mória bányái valaha elém tárultak volna ennyire meggyőzően, és realisztikusan.
Ez valamilyen szinten biztos, hogy a Dirac szobaakusztika korrektor érdeme volt, de szerintem fontos szerepet játszottak a processzor digitális időzítőjének kapacitásai is. Amikor szóba hoztam az Emotiva XMC-1 házimozi processzor ultra-alacsony jitterét a bevezetőben, csak elméleti síkon gondoltam rá. Most már a gyakorlati tapasztalatok után beszélek. Ha bármilyen mennyiségű hallható Jitter van itt, akkor az már az agyam számára érzékelhetetlen szinten kell, legyen. Ha nem ezen múlott, akkor egyszerűen kizártnak tartom, hogy legalább feleennyire koherens és precíz, buborék-szerű, háromdimenziós hangmezőbe rántson az XMC-1.
Bevallom, simán tudnék még újabb 3000 szónyit megszállottan ömlengeni arról, hogy milyen forradalmian új élmény volt az Emotiva XMC-1 házimozi processzor tolmácsoláságban megnézni a Gyűrű Szövetségét. De a változatosság üdvéért, kukkantsunk bele egy másik Blu-ray lemezbe is – biztos hogy néhány olvasómat már őrületbe kergetem vele, de ebbe is belehallgattam: Scott Pilgrim a világ ellen.
A 13. fejezetben Ramona és Roxy Richer küzdelme aligha szerénykedő hanganyag, különösen basszusok tekintetében. A háttérben lüktető elektronikus zenei aláfestés, kiegészülve Romona obszcén méretekkel megáldott harci kalapácsával, elég bivalyerős ütést tartalmaz, hogy megizzasszuk mélysugárzóinkat, de annyira, hogy utána még óráig lihegjenek a kimerültségtől. Ami számomra kiemelkedővé tette ezt a jelenetet az XMC-1 hallgatásakor, az a hihetetlenül high end tisztaságú részletezettség, amivel Roxy levegőn átsuhanó, csillogó fém öv-kardja csörömpölt (míg apró darabokra hasította a diszkógömböket és szilánkosra törte az ablakokat). A repülő penge olyan éles érzettel szólalt meg, hogy végül már borotválkozni támadt kedvem. Újfent csak ismételni tudom: a valódi, tényleges, jelenlét-érzetet generáló tér győzött meg elsősorban. A jegyzeteimet visszanézve csak egy kliséhalmazzal teli élménytúrának tűnt a meghallgatás; “mintha tényleg a szereplőkkel egy helyiségben lettem volna”.
Az XMC-1 DSD dekódolási képességének teszteléséhez betettem a BD-játszómba egy Steely Dan’s Gaucho SACD-t, majd hátradőltem, hogy végighallgassam sztereóban a “Hey Nineteen”-t. Minden vélemény, ami filmnézés közben kialakult bennem, csak még jobban beigazolódott, de ami leginkább elismerést váltott ki belőlem, az kifejezetten Walter Becker levegőben visszhangzó gitárjátéka volt. Ahogy a húrok kipattantak a szoba közepébe, majd a lefogástól félénken elillantak az arcom elől. A hangszerek és kórus vokálok nem csak széltében, hanem mélységben is kiterjedtek. A komplex hangszínpad tisztán ki tudott rajzolódni. Egyszerűen lenyűgözött a felvétel, az igazat megvallva az Emotiva XMC-1 házimozi processzor az általam eddig kipróbált legjobb sztereó eszközök teljesítményével dolgozott.
Bárcsak folytathatnám tovább és tovább, hogy még részletesebben megfogalmazzam mindazt, amit csodálok az Emotiva XMC-1 házimozi processzor sztereó képességeiről. De másra is ki kell térnünk…
Emotiva XMC-1 házimozi processzor hátrányok
Úgy gondolom hogy már felfedtem minden hátulütőt, amit a vásárlóknak tudni érdemes az XMC-1-ről. Volt néhány apróság (hangyányi tényezők itt-ott, különösen az SACD-kkel kapcsolatosan), de hamarosan újabb firmware fog érkezni az XMC-1-hez, ami az apró bökkenők döntő részét kapásból megoldja.
Bármi más, amit hátrányként könyvelhetnék el, leginkább a személyes preferenciáktól függ. Például nem konfigurálható a némító gomb. Személy szerint kedvelem azokat az erősítőket és processzorokat, melyeken választani lehet a teljes némítás és mondjuk 20 vagy 30 db-vel halkított jel közül. Szeretném látni, ahogy az Emotiva egy jövőbeni firmware frisstéssel elérhetővé teszi ezt az extrát.
Emellett a távvezérlő egyfelől logikus kiosztású és gyönyörűen megépített darab, ugyanakkor az ergonómia nem az erőssége, formavilágán nem sokat dolgoztak. Ettől függetlenül tény, hogy rengeteg funkcióhoz engedett hozzáférni anélkül, hogy beássam magam a processzor menüjébe.
Gondolom lesznek néhányan, akikben csalódást kelt a tény, hogy az XMC-1 nem HDMI 2.0 hanem csak 1.4b portokat kínál. Ugyanakkor érdekes módon, az Emotiva egy firmware frissítést követően a 2160p/60 video kompatibilitást is elérhetővé tette, tehát az egyetlen dolog amivel nem felel meg a komplett 2.0 specifikációnak, az a 18 GHz helyetti 6 GHz. Utóbbi azt jelenti, hogy a processzor jelenlegi állapotában sosem lesz alkalmas Deep Color 2160p/60 képjelet feldolgozni 32 csatornás hanggal (szerkesztői kiegészítés: az Emotiva hamarosan elkészít egy HDMI 2.0 lapkát HDCP 2.2 másolásvédelemmel, és várhatóan jövő év elején forgalomba is bocsátja).
És ott van persze at Atmos/DTS:X hiánya is, ami nem meglepő, hogy kimaradt az XMC-1-ből, mivel a készülék fejlesztése (sőt, piacra kerülése) már azelőtt megtörtént, hogy ezek a formátumok egyáltalán napvilágot láttak volna. Nincs kétségem afelől, hogy valamikor egy olyan, az Emotiva XMC-1 házimozi processzor alapjaira épülő processzort is elkészít az Emotiva, ami támogatja a magassági háttérsugárzókat. Nekik ez biztosan nem fog nagy fejtörést okozni. Akárhogy is, ha az említett formátumok fontosak Önnek, akkor érdemes inkább másik processzort választani. További szem előtt tartandó tény, hogy ha régi video eszközöket tart, azok jelét nem tudja fogadni az XMC-1, mivel a képet csak HDMI-n engedi be.
Vetélytársak és összehasonlítások
Néhány, kimondottan az XMC-1 ellenfeleként említhető vetélytárs azonnal eszembe jutott, de hosszas tanakodás után sem találtam több potenciális vetélytársat: a Yamaha új, 3000$-os CX-A5100 processzora egyértelmű versenytárs. 11.2 csatornás kimenettel rendelkezik (ami jelentősen több az XMC 7.2-jéhez képest), és négy extra csatornával,melyek a Yamaha saját szabadalmával hajthatnak extra front és háttér sugárzókat. A szobaakusztika korrektor a cég saját YPAO rendszere.
A Marantz AV8801 (3,000$) egy másik potenciális lehetőség. Ugyancsak 11.2-csatornás előerősítőt tartalmaz négy extra csatornával, melyeket az Audyssey DSX szélességi és magassági sugárzókként tud vezérelni (A Dolby Pro Logic IIz magassági frontokon kívül). Emellett 4K-ra felskálázást is nyújt, míg az XMC nem szolgáltat semmilyen jellegű képjavító eljárást.
Én ezt gondolom; Tudom, hogy egyesek megköveznek majd, de az XMC-1-essel ami igazán felvehetné a versenyt szerintem, az a saját, hőn szeretett Anthem Statement D2v (9500$) processzorom. Azért, mert ez az egyetlen AV készülék, amit otthon kipróbáltam és hangminőség tekintetében ugyanazt képviselte, mint az Emotiva. Nem vagyok benne biztos, hogy vakteszteléssel választani tudnék kettejük közül. Sztereó zenehallgatás esetén azt mondanám, hogy a D2v egy leheletnyit édesebb és részletesebb karaktert produkál… de tényleg csak egy leheletnyivel.
Mindent összevetve van néhány dolog ami az egyik, és van ami inkább a másik processzorban tetszett meg. Az Anthem szobaakusztika korrektorát sokkal egyszerűbb használni, és a magasabb frekvenciák terén jobb munkát végez. Viszont az XMC-1 Dirac Full-ja jobb, rugalmasabb és testre szabhatóbb módon javít ki problémákat a hallható spektrum alsó felében. Tényleg oda-vissza ingázhatnánk a két készülék között, de szerintem elég sokat árul el az Emotiva XMC-1-ről, hogy egyáltalán egy mondaton belül szóba hozom vele a D2v-t.
Most pedig ha megbocsátanak, átöltözök valami tűzállóbb ruhába.
Konklúzió
Mit mondhatnék még? Épp úgy, mint bármely korábbi tesztemnél, most is úgy gondolom, nem az én dolgom megmondani hogy Önnek érdemes-e pénzt kiadnia az XMC-1-ért. A cél mindössze az volt hogy segítsek megállapítani olvasóimnak, hátha ez a nekik való termék. Szóval, kit gondolok én az XMC-1 célközönségének? Azt hiszem, a keménymagos házimozi megszállottakat. Azt a filmrajongó és zeneimádó személyt, aki a szabadidejét nagyrészt AV fórumokon tölti, vagy legalább rendelkezik egy témában jártas, szakértő cimborával.
Elég csak kicsomagolni, beüzemelni és lefuttatni rajta a Dirac LE kalibráló szoftvert, és véleményem szerint sziklaszilárd alapot képező, megbízható AV processzor birtokosává válhat, mely hihetetlenül jól teljesít 2500 $-os árához képest. Egyébiránt miután kellő időt fordított a finombeállításokra, és ha nem bánja a Dirac Full licenszhez szükséges 99$ felárat, illetve ha hajlandó kicsivel többet megtanulni a szobaakusztikáról majd hasznosítani a rendelkezésre álló tudást, akkor az XMC-1 olyan eszköz, ami későbbiekben számos alkalommal megjutalmazza majd az extra erőfeszítésekért (és kiadásért).
A maga nemében fantasztikus készülék az XMC-1, néhány elismert sajátossággal, amik megalapozzák a vonzó árcéduláját. Megfelelő beállítással világszínvonalú komponensként működik.
A cikket írta: Dennis Burger
Az eredeti cikk forrása: hometheaterreview.com